Horváth András számai

Hogyan csalnak az áfacsalók és mekkora kára van ebből az államnak? Kérdések, amelyekre hozzá nem értésről tanúskodó, ezért félrevezető válaszokat adott az immár utcára szólított híveinek Horváth András, volt NAV-os adóellenőrzési szakkoordinátor. Megjelent: Heti Válasz Online, 2013. december 30.

Bár a minapi tüntetésen a „NAV-botrányt" (a köznyelvben így híresült el az ügy) kirobbantó Horváth a kormánypárti sajtót vádolta róla szóló hazugságok terjesztésével, mégis a hvg.hu szerzője, Tallián Miklós volt az, aki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) volt munkatársa által közzétett adatok ellentmondásaira rávilágított.

Tallián is felhívta a figyelmet Horváth András számítási módszerének tarthatatlanságára, amellyel 20 oldalas röpiratában önkényesen kialakított kalkuláció nyomán évi 1650 milliárd forintos áfacsalás „megengedésével" vádolja az illetékeseket. Akkor amikor egy általa is idézett, valóban tudományos módszerekkel végzett EU-s tanulmány a teljes éves magyarországi adórést (ami nem egyenlő a csalások kárával) 1110 milliárdra teszi. Nem beszélve arról, hogy idézett írásának másik helyén Horváth már csupán az utaztatásos (körhinta-) csalásokból származó kárt becsüli évi 1000 milliárd forintra, forrásul mindössze egy újságcikket idézve.

Szakterülete határain túlmutató következtetésekre ragadtatta magát egy túlbuzgó ellenőrzési szakember, legyinthetnénk nagyvonalúan, ámde Tallián jóvoltából jóval többre derült fény. Arra tudniillik, hogy Horváth András egykori NAV-os adóellenőrzési szakkoordinátornak nem sok fogalma van a forgalmi adók világának némely alaptételéről, pláne a csalások gyakorlatáról. Pedig egyszer egy, azaz egy darab áfaellenőrzésben részt vett már, holott saját bevallása szerint sem volt soha adóellenőr. A 444.hu-n rá hivatkozva közzétett gyakorlati példa arról tanúskodik, hogy az ellenőrök szakértelmének hiányáról szóló vádja annyiban mindenképpen helytállónak bizonyul, amennyire azt saját személyével sikerült demonstrálnia.

Az idézett írásban szereplő példa ugyanis úgy értelmetlen, ahogy van, nem csoda, ha még az említett gazdasági lap újságírójának is beletört a bicskája. Abból ugyanis az derül ki, hogy a Horváth által megadott számokkal a bőrüket kockára tevő csalók mindössze 5,6 egységnyi nyeresége állna szemben a lánc végét alkotó legális partner 36 (!) egységnyi hasznával. Horváthnak a gyakorlati tapasztalatok teljes hiányáról árulkodó magyarázata erre valahogy úgy szól, hogy a legális láncszemek közbeiktatásával védett végeladó üzletlánc feltehetően majd visszaoszt nekik a hasznából. Ami nyilvánvaló marhaság. Valójában a cikkben Kamu2000 Kft. névvel illetett, a tényleges csalást megvalósító hazai importőr veszi ki a csalók tiszta hasznát az ügyletből oly mértékben, hogy azért majd a lánc végét alkotó legális szereplőnek is megérje tőlük vásárolni. Ez egy sokszereplős, és valóban sokismeretlenes egyenlet, amelybe legfeljebb a mindig más és más konkrét esetek valamelyikének számait lett volna érdemes behelyettesíteni, az íróasztal mellett kitaláltak csak fokozzák a zavart.

Az viszont, hogy áfaügyben még az EU-t is kioktatni szándékozó „szakember" az idézett 444.hu cikk példája szerint összekeverjen olyan alapdolgokat, minthogy mi is értendő a kimenő és a bejövő számla fogalma alatt, meg hogy még sejtése se legyen arról, hogy egy bruttó 104,14 egységért vett és bruttó 106,68-ért eladott termék után hogyan kell kiszámolni a fizetendő áfát, az már több mind gyalázat. Egyenesen bűn, amellyel a teljes adószakmát járatja le Horváth.